Mássalhangzók és magánhangzók

A magyar nyelv egyik legfontosabb jellemzője a mássalhangzók és magánhangzók használata.

Ezek a betűk nem csak a nyelvtani szabályokat határozzák meg, hanem a szavak kiejtését is befolyásolják.

A mássalhangzók és magánhangzók kombinációja pedig egyedülálló hangzást kölcsönöz a magyar nyelvnek.

A mássalhangzók olyan betűk, amelyek kiejtésekor a hangzásnak valamilyen akadályon kell áthaladnia a szájüregben. Az akadály lehet a nyelv, az ajkak vagy az íny. A magyar nyelvben 25 mássalhangzó található, amelyek az alábbiak: b, c, cs, d, dz, dzs, f, g, gy, h, j, k, l, ly, m, n, ny, p, r, s, sz, t, ty, v, z, zs.

A magánhangzók pedig olyan betűk, amelyek kiejtésekor a hangnak szabadon kell áthaladnia a szájüregben.

A magyar nyelvben 14 magánhangzó található, amelyek az alábbiak: a, á, e, é, i, í, o, ó, ö, ő, u, ú, ü, ű.

A magánhangzók kiejtése sokat változik a szavakban, attól függően, hogy a szó melyik részében állnak, illetve hogy milyen mássalhangzók veszik körül őket.

A mássalhangzók és magánhangzók kombinációja adja a magyar nyelv gazdag hangzását. A mássalhangzók és magánhangzók helyes használata rendkívül fontos, mivel ez határozza meg a szavak helyes kiejtését.

A magyar nyelvben ugyanis vannak olyan szavak, amelyek csak egyetlen mássalhangzó vagy magánhangzó eltérésével teljesen más jelentést kapnak.

A mássalhangzók és magánhangzók használat.